Lírafutamok

Megtalált versek

 

Ismeretlen női szerző XVI. sz.

 

 

Pestisként iltem ebben a világban

Ürömben nagyurak pakocsa böre lobban

Forró az isten tabit  emlékóceánban

Bojér emlékimet magamra locsoltan

 

Megferedtem a szónak szip tükrében

Minden napon csak szelidebb voltam

Sóhajtásim mint nehéz sulyos ében

Sok titkos lappagó cantioba szórtam

 

Solpélkodást is mértem erre a világra

Türös téntával bészórtam napjaim

Vershengér dalának kiáltására

Csimasz modjára kusztak lapjaim

 

Most ezért fohászkodom édes istenem

Örömöm mordállyá immár  ne legyen

Evetségben elő nagyurak ellenem

Máglyát ácsolnak ott átellenben

 

Utolsó véremnek virágával kérlek

Utolsó versemben koborlani félek

Vedd el tölem kénját a költésnek

S hullámozd hajamat az égre vékleg.

 

 

 

Töredék

 

...

 

 

Gyakor éreztem nem e Föld a hazám

Megyek utánad édes szép violám

Megyek utánad boldogan epedve

Sorvadok nézd a testem bilincse

 

Kezemben hogy csörög mint

A pénzes turba

Már kuszpitált vélem a halál

Mennyei örömöt lelék

 

Már minden beszédem durva

Hol van az égi lék?

 

 

....

 

 

 

A fenevad nyomában

 

 

Álombeli fenevadot láttam.

Felloccsant a hó az útpadkára.

Elázott pamacslábaival

nyomott hagyott...

S az éjben mélyen alvók

szempillájára kerestem selymet,

könnyű fátylat...

Ne tudják milyen a gyalázat.

Ne ébredjenek riadtan.

S elindultam a félhomályban

hörgései után.

 

Háromszor is le kellett rázni

az igát, beklyót, láncot -

 a dúsköd lepte tereken

és tízszer kellett a formálódó

Verset

elfelejtenem.

 

Pad csapott elém, majd folyó;

sáros cipő a lábamon -

hullámoztak  

a megtört utcafények

ahogy hullámzik

az idö

az eltékozolt

szivveréseken

ahogy a balsejtelem

tere nő

a földrepedések

ingatag száraz

réseiben

mert láttam

a felém  zúduló köveket

mint betüket

egy lüktető kodexlap

felületén.

 

Becéztem talán egy kiszáradt bokrot

míg gördültek elém az arcok

s a megtömött nyomorral zörgő

délceg szekerek

rajtuk fenyszórók s reklámplakettek

hova sietnek

vagy ki elől ?

 

Csak káveillatra vágytam

a túldíszített tornyok

oldalában.

 

Aztán a hidakra feszültem

alacsony hold sarlójában

láttam a felszálló nedves

szürke gőzfelhőket

elázott mozifüzetek

elhajított koncertjegyek

sikítottak utánam

közben vártam

mit tegyek

hova rejtselek

szikrákat ontó baljós éjszaka?

 

 

 Vártam. Vártam rá ócska slágerhang

szólt valahonnan a déli városrészből.

S a dallamnyomban megtaláltam mindazt

amitől  félnem kéne végül.

 

Gennyes könnyeket hagyott

és félighalott Cupidokat.

A nyomsáv szinte nőttön nőtt ahogy

a hidak acélremegése  kimélyítette,

s láttam benne legott

felhasított hasú gésaidöt

S öngyilkos szénfeketehajú

 pecsétes emlékezetében

felszivódott gyógyszerillatot.

A zokogó mindenséget hagyta ott;

ahogy a kenyerekbe égett

kések szeltek rá

Időtlenség éket.

 

-Még nem végeztem - gondoltam

egy percre;

 meg kell őt találnom

mindenesetre.

Beértem őt az autópályalejárón;

220-szal száguldott indulata

 

(- dobjunk kockát

suttogták a fák

dobjunk kockát

szóltak a kürtök

űzd ki a térből

egy kis idöre Öt...)

 

Rám nézett. Olajszeme loccsant

Megértettem mi rendeltetett...

Bőréhez  súlyos villám koccant.

Szörnyű baleset!

Szivem szédült -

a látvány voltis és nem is!

( álmok népe sereglett felém...)

De én már addigra olyan immunis-

- Valaki súgott, megfogta kezem.

Csöndesen áramló sensus communis

(artikulálódó piktogrammok)

S kilopta az a szerető kéz

zsebemből Tüphon gyöngyeit.

Mostantól nélkülük ballagok.

 

Rózsaszín habok kezdtek gyülekezni

 Felébredtem hitem papírfalai mögött.

 

Ha nem vigyázok most nem tudom

mi az a mindennapi zsolozsma.

Szivem lúdbőrös felületén

ha nem vigyázok

csak folyton nő a tályog

és nem jönnek  el hozzám

 az égi királyok

országot írni

a kék peremén.

 

 

 

 

 

 

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat